Nagyon le vagyunk konyulva.
Úgy kellett a társammal döntenünk,hogy a blogunknak most csak egy uta lehetséges:a szünet.Miért?
- A társszerkesztőmnek vizsgaidőszaka van.Tehát nonstop tanulás-semmi idő a blogra.És amúgy is.Miért lenne ideje?A vizsgaidőszakon csak az élete múlik.Amúgy az teljesen felesleges,ugye?
- Lusták is vagyunk.Ha géphez ülünk,nem feltétlen itt tevékenykedünk,hanem monjuk a történetes blogunkon,vagy üzengetünk,játszunk,és pont hogy nem ezzel a bloggal fogunk foglalkozni.
- A kommunikáció!Valahogy(legalábbis velem) nagyon szemét modorotok van,pedig mi kitesszük a szívünket,és ha időnk engedi(bár kevés van)bejegyzést írunk,cikket írunk,kritikát írunk,és mikor megnyitjuk a postaládát?Lehervad a mosolyunk.Ezt be kéne már fejezni!
És most a társszerkesztőm nevében is megköszönném,hogy egyszerűen puszi.Puszedli.De komolyan:azonkívül hogy elég gorombák voltatok velünk üzenetben,attól függően köszönjük a sok megtekintést,köszönjük a bizalmas rendeléseket,és sajnáljuk is,hogy párat nem is tudtunk elkészíteni.Ha majd a blog netán megnyit,az életjelző bejegyzés után biztos,hogy a ti kritikátok fog rögtön készen lenni!
KÖSZÖNJÜK,AKIK VELÜNK VOLTAK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése